Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan oldjunk fel konfliktust a gyerekek között?

 dscn6091.jpg

 

A cikk az Együttműködő Kommunikáció honlapján jelent meg.

Gyakorlatias és működik!

 

Megteremteni harmóniát: minden alkalommal egy választás.

Két gyermekemnek – az egyik 3, a másik 8 éves – szemmel láthatóan sok-sok apró konfliktusuk támad mostanában egymással. Összekapnak hátul a kocsiban: az egyik legszívesebben csöndben volna, míg a másik énekelne vagy arról mesélne, mi történt aznap.

Csatáznak, ki hol foglaljon helyet az asztalnál (ki kapja a fából faragott széket, ki melyik szülője mellé üljön). Felcsattannak azon, ha az egyik a másik fizikai terén belülre kerül (Ne érj hozzám!) és marakodnak játékokon, színes ceruzákon (Én használtam azt először!)

Korábban éveken át úgy kezeltem a hasonló vitákat, hogy különböző stratégiákat váltogattam: hagytam, hogy  „majd csak megoldják maguk”, „hatékony kommunikációs készségeket tanítottam nekik (Ugyan már!)”  „szétválasztottam őket”, „kifejeztem együttérzésemet külön-külön mindkettő felé”, „közvetítettem”, „döntőbíráskodtam”, „problémamegoldást javasoltam” és „büntettem”.

Ám ezek közül egyik sem volt olyan hatékony, hatásos és kielégítő számomra (és számukra!), mint az alább leírt módszer, melyet szabadon vettem át Dominic Barter Helyreállító Körök – modelljéből (melyet mikro-köröknek nevezett el).

Amit a mikro-kör módszerben kedvelek, az az, hogy:

  1. gyors és közvetlen (rendszerint 6-10 percet vesz igénybe),
  2. nem kívánja meg, hogy (akkor, ott) „összeszedett” legyek; nem vár tőlem türelmet, megértést, kreativitást, elfogulatlanságot, igazságosságot, vagy empátiát;
  3. bámulatosan megerősítő a gyerekek számára (kimozdít engem a bírói, vagy esküdti szerepből; módot ad arra, hogy a gyerekek meghallják egymást és megteremtsék a saját megoldásaikat, melyek meglepően ötletesek, sőt briliánsak  és láthatóan elégedetté teszik őket!
  4. úgy tűnik, hogy helyreállítja a harmóniát a gyerekek között, ahelyett, hogy egyiket, vagy másikat megbántott, vagy bosszús szívvel magára hagyná.

Egyedül olyan esetben nem találom hatékonynak a módszert, amikor az egyik, vagy másik félnek egy kis uzsonnára, vagy szunyókálásra volna inkább szüksége –  illetve, ha az egész csapat tevékenységigénye nagyban változik (pl. a benti csendes foglalkozásról kinti szaladgálásra váltanának).

A MIKRO-KÖR 3 LÉPÉSBEN:

  1. TEREMTS TERET!

Vegyél egy mély, megnyugtató lélegzetet. Szakítsd félbe a vitatkozást, amilyen hamar csak lehet, ha látod, hogy elharapódzik. Teremts fizikai és érzelmi teret a felek közt, ha szükségesnek látod.

  1. KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉS

Ebben a szakaszban a gyerekek felváltva megosztják, amit a másik gyermek tudtára akarnak adni, a másik gyermek pedig reflektál arra, hogyan is értette az üzenetet.

Az eszközeid ebben a szakaszban egyszerű kérdések:

Mi az, amit a Másik tudtára akarsz adni? 

Mit hallasz, mit mond a Másik? 

Ez az?

Azután ugyanazok a kérdések megismétlődnek: csak most az előző beszélő hallgat, és az előző hallgató beszél. Ha az először meghívott Hallgató azt mondja, hogy nem akar reflektálni, semmi baj. Kérd meg, hogy beszéljen és a másik hallgassa. Miután átéli, hogy meghallották, nagy valószínűséggel képessé válik arra, hogy mást meghalljon.

  1. CSELEKVÉSI TERV

Miután mindkét gyermek átéli és elismeri, hogy megértették, átengeded NEKIK a probléma megoldását. Közben hátra dőlsz a széken és csak élvezed, ami történik.

Az eszközeid ebben a szakaszban is egyszerű kérdések:

„Van valakinek valamilyen ötlete, hogy hogyan oldaná meg ezt a kérdést?”

„Megfelel ez neked?” 

Hogy megmutassam, miként működik ez a valós életben, az alábbiakban két olyan mikrokörnek a leírását adom, melyeket nemrég facilitáltam. Ahogy látni fogják, a gyerekeknek nem kell feltétlenül testvéreknek lenniük – de segített, hogy a gyermekek vagy a gondviselőjük ismertek engem és bíztak bennem.

 

 

 

dscn6093.jpg

AZ ELSŐ PÉLDA: KEMPINGEZÉS 

(Áron nyolc, Ráchel 3 és fél, Zákeus 6 és fél éves)

Ráchel: – Mami! Áron és Zákeus nem hagyja, hogy játsszak velük!

Én: – Áron, ide jönnél, kérlek? Köszönöm. Ráchel, mi az, amit a Áron tudtára akarsz adni? 

Ráchel: – Hogy játszani akarok veletek, fiúk!

Én: – Áron, mit hallasz, mit mond a testvéred? 

Áron, szemét forgatva, bosszúsnak hallatszó hangon: Játszani akar velünk. De…

Én szelíden közbeszólok: – Várj egy percig. Ráchel, ez az? Ez az, amit szeretnéd, hogy a testvéred tudna?

Ráchel: – Igen! (Ezzel kész az első kör. – Most oda fordulunk a másik gyermekhez)

Én: – Oké, Áron. Mi az, amit a Te Ráchel tudtára akarsz adni?

Áron: – Nem akarom, hogy most velünk játsszon! Magam akarok lenni! Nem magam, hanem Zákeussal, és eddig egész nap nem tudtunk együtt játszani! Én csak azt akarom, hogy vele tölthessek egy kis időt!

Én: Ráchel, mit hallasz most, mit mond a bátyád?

Ráchel, egészen mogorván és boldogtalanul: – Egyedül akar lenni. Zákeussal akar játszani egyedül.

Én: – Áron, ez az?

Áron: – Igen. (Megvan a második kör. Most megyünk a másik gyerekhez)

Én: – Ráchel, van még valami, amit a testvéred tudtára akarsz adni?

Ráchel: Nincsen. 

Én: – Áron, van még valami, amit Ráchel tudtára akarsz adni?

Áron: – Nincs.

(Megvan a Kölcsönös megértés. Most lépjünk tovább a Cselekvési tervre.)

Én: – Oké. Köszönöm. Nos, van valakinek valamilyen ötlete, hogy hogyan oldaná meg ezt a kérdést?”

Ráchel: – Nincsen.

Áron: – Jó, játszhat velünk, ha nem kérdezősködik. A játékról, vagy hogy mit csinálunk.

Én, elég meghökkenten, ami visszatérő érzésem ebben a szakaszban: – Ráchel, a testvéred azt mondja, hogy játszhatsz vele és Zákeussal, ha nem kérdezősködsz a játékkal kapcsolatban. Megfelel ez így Neked?

Ráchel, egész elégedetten: – Igen!

Én. – Oké, nagyszerű! Köszönöm, gyerekek.

Azután a három gyermek még remekül eljátszik együtt úgy egy órát. Áron később elmondja, hogy minden „oké” volt és hogy Ráchel csak egyetlen kis kérdést tett föl.

Második példa: Legók 

(Ráchel három és fél, Ézsaiás három és fél éves)

Ézsaiásék házában vagyunk. Ő még soha nem vett részt ebben a folyamatban; nem is figyelhetett meg ilyet azelőtt.

Ráchel: – Adjál! Akarok belőle!

Ézsaiás: – Na! Menj innen!

Ézsaiás mamája: – Hé, srácok! Nincs miért verekedni. Van itt legó bőven!

Felkel, elmegy egy másik doboz legóért és Ráchel felé nyújtja.

Ráchel: – Nem! Én AZOKAT akarom!

Ézsaiás mamája: – Ézsaiás, adnál a legódból Ráchelnek? Vagy vennél ebből a dobozból?

Ézsaiás: – Nem! Ezeket akarom! Én használtam őket!

Ráchel már-már elpityeredik.

Én előzékenyen oda lépek: – Nem bánod, ha kipróbálok valami mást?

Ézsaiás mamája: – Nem, nem, csak tessék!

Én: – Gyerekek, gyerekek. Egy pillanat!  Ki akarok próbálni valamit, ami segíthet.

[Miután magamra vontam a figyelmüket, és a zajban egy kis szünet állt be]

- Ráchel, mit szeretnél tudtára adni Ézsaiásnak?

Ráchel:- Az ő legóival akarok játszani! Abból a dobozból!

Én: – Ézsaiás, mit hallasz, mit mond Ráchel?

Ézsaiás: – Hogy hülye-e-e-e!

Én:- Ráchel, ez az? Ez az, amit Ézsaiás tudtára akarsz adni?

Ráchel finoman elmosolyodik: – Nem. A legóit akarom.

Én: – Ézsaiás, most mit hallasz, mit mond Ráchel?

Ézsaiás: – A legókat akarja, blablablabla , amit nem akarok hallani!

Én: – Ráchel, ez az?

Ráchel: – Igen. (Kész az első kör; most megyünk a másik gyermekhez)

Én: – Oké, Ézsaiás, te mit szeretnél tudtára adni Ráchelnek?

Ézsaiás: – Én nem akarom, hogy nála legyenek a legók. Használom őket!

Me: – Ráchel, mit hallasz, mit mond Ézsaiás?

Ráchel, szomorúan: – Nem akar osztozkodni.

Én: – Ez az? Ez az, amit Ráchel tudtára akarsz adni?

Ézsaiás: – IGEEN! [Megvan a második kör. Most megyünk a másik gyermekhez]

Én: – Ráchel, van még valami, amit Ézsaiás tudtára szeretnél adni?

Ráchel: – Tehetetlen vagyok és mérges.

Én: – Ézsaiás, mit hallasz, mit mond Rachel?

Ézsaiás: – Tehetetlen, blablablabla…

Én: – Rachel, ez az?

Ráchel: – Igen. [Kész a harmadik kör; most megyünk a másik gyerekhez]

[Ha mindkét gyermek azt mondja, hogy már nincs mit megosztania, tovább léphetünk a Cselekvési tervre.]

Én: – Mindkettőtöknek köszönöm. Nos, van valakinek valamilyen ötlete, hogy hogyan oldaná meg ezt a kérdést?”

Ráchel: – Nincsen.

Ézsaiás: – Nekem van. Fogja ezt az akváriumot, öntse ki és ÁRASSZA vele el ezt a padlót!

Én: – Ráchel, megfelel ez neked? Segít az rajtad, ha elárasztod a padlót?

Ráchel, kis mosollyal: – Neeem. [Itt közbevetem, hogy az ötleteknek MINDENKI számára elfogadhatóaknak kell lenniük. Tehát bárki beugorhat a körbe és szólhat, hogy valamely ötlet nem megfelelő, még az anyukák is! Az is előfordul, hogy más gyerekek, akik addig csak hallgatták a többieket, beugranak ötletekkel. Ezt egyszerűen úgy kezelem, hogy megkérdezem:Megfelel ez az ötlet mindenki számára?]

Én: – Oké, van valakinek valamilyen ötlete, hogy hogyan oldaná meg ezt a kérdést?”

Ézsaiás, anélkül, hogy egy  szót is szólna, fogja a lego szerkezetet, amit éppen épített, félbe töri és az egyik felét oda adja Ráchelnek; majd benyúl a másik dobozba, kivesz magának egy fürt legót és leül, szemlátomást elégedetten. Rachel szintén nagyon boldognak tűnik.

Én, döbbenten, mint mindig: – Oké, megfelel ez mindnyájatoknak?

Mindkét gyerek: – Igen.

A gyermekek láthatóan egy teljes változást éltek meg ezután az egymással folytatott interakcióikban. Oda-vissza adogatva a legókat, elkezdtek együttjátszani. Egyszer csak Ráchel odafut Ézsaiáshoz és megcirógatja a haját. Boldogan játszanak így még vagy húsz percen át.

Mi történik, ha a módszer nem működik?

Habár ez az egyszerű keret többnyire hatékony, néha a gyerekeknek inkább szundikálásra van szükségük, vagy egy kis harapnivalóra, esetleg teljes környezetváltozásra. Néha az egyik gyermekben marad valami, amivel kapcsolatban még nem hallották meg. Ha ez így van, elindíthatunk egy újabb kört a Kölcsönös megértésért. De lehet, hogy nem.

Ha a dolgok nem működnek, vagy a konfliktus fokozódik, még mindig visszanyúlhatunk más, már kipróbált és igaz stratégiáinkhoz – jobb esetben nem úgy, hogy bárkiben hibát keresünk, hanem egyszerűen csak mozdítva a helyzeten.

Megvan az esélye, hogy legközelebb jobban fog menni.

A gyerekek gyorsan rájönnek, hogy ez a módszer kielégítőbb és megerősítőbb mindnyájunk számára!

Elaine Shpungin, Ph.D. örömmel ír békekenyér-kísérleteiről, hogy az életében harmóniát teremtsen. Jelenleg EMK-t (erőszakmentes, együttműködő kommunikációt – NVC, Nonviolent Communication) és Helyreállító Köröket (RC, Restorative Circles) tanul, közben termékeny író, alázatos szülő és fejlődésben lévő, romantikus társ. Emellett az Illionis Egyetem Pszichológiai Szolgáltató Központjának igazgatója. Egy olyan klinikáé, amely a klinikai/közösségi pszichológia szakterületén nyújt gyakorlati képzést doktoranduszoknak.