Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fájdalomtest kezelése

A fájdalomtesttől való megszabadulás azzal a felismeréssel kezdődik, hogy van fájdalomtested.
Ezt követően – és ez a fontosabb – képesnek kell elég jelenlevőnek és ébernek lenned ahhoz, hogy észre tudd venni magadban a fájdalomtest aktiválódását, ami negatív érzelem intenzív beáramlásaként jelentkezik.  

 

 Amint fölismered a fájdalomtestet, az már nem tud úgy tenni, mintha ő te lennél, nem tud rajtad keresztül létezni és így önmagát megújítani.

Tudatos jelenléted az, ami megtöri a fájdalomtesttel való azonosulást. Amint nem azonosulsz vele, a fájdalomtest többé már képtelen irányítani a gondolkodásodat, és ezért nem tudja megújítani magát azzal, hogy a gondolataidból táplálkozik.

A fájdalomtest a legtöbb esetben nem oldódik fel azonnal, ám amint megszakítottad a közte és a gondolkodásod közti kapcsolatot, energiát kezd veszíteni.
Gondolkodásodat többé már nem felhőzi be érzelem; jelenlegi észleléseidet nem torzítja el a múlt. A fájdalomtestben csapdába esett energia megváltoztatja rezgési frekvenciáját, és jelenlétté transzmutálódik. Ily módon a fájdalomtest a tudat „üzemanyagává” válik. Ez a magyarázata, hogy a bolygónkon élő számos, kivételesen bölcs, megvilágosodott férfi és nő közül soknak régebben súlyos fájdalomteste volt. 

521546_386055774825683_1609713921_n (1)

Függetlenül attól, hogy mit mondasz és teszel, vagy hogy milyen arcot mutatsz a világnak, a mentális-érzelmi állapotodat képtelenség elrejteni.
Minden emberi lény energiamezőt sugároz, ami összhangban áll az illető belső állapotával, és azt a legtöbb ember érzékelni képes, bár lehet, hogy csak szubliminálisan, tehát a tudatküszöb alatt.
Ez azt jelenti, hogy nem tudják, hogy érzékelik, az mégis nagymértékben meghatározza, hogy mit éreznek az illetővel kapcsolatban, és hogyan reagálnak rá. Egyesek akkor vannak ennek legvilágosabban a tudatában, amikor valakivel először találkoznak, és még egyetlen szót sem váltottak. Kicsit később azonban a kapcsolatot a szavak veszik át, és a szavakkal már a legtöbb emberre jellemző szerepjátszás is beindul.A figyelem ekkor az elme világára terelődik, és a másik ember energiamezejét érzékelő képesség nagymértékben csökken. Tudattalan szinten azonban azt továbbra is érzed.

 

Amint megérted, hogy a fájdalomtestek – tudattalanul – további fájdalmat keresnek, tehát azt akarják, hogy valami rossz történjen, rájössz, hogy sok közúti balesetet valójában olyan gépkocsivezetők okoznak, akiknek a fájdalomteste éppen aktív.
Ha két aktív fájdalomtestű gépkocsivezető érkezik egyszerre a kereszteződésbe, akkor a baleset valószínűsége többszörösen nagyobb, mint normál körülmények között. Tudattalanul mindkettő akarja, hogy baleset történjen.
A fájdalomtestek közúti balesetekben játszott szerepe a „forgalmi düh” jelenségnél a legnyilvánvalóbb, amikor gépkocsivezetők testi erőszakra vetemednek, sokszor olyan jelentéktelen ok miatt, mint hogy az előttük haladó sofőr túl lassan hajt.


Sok erőszakoskodást „normális” emberek követnek el, akik időlegesen mániássá válnak.Világszerte számos bírósági tárgyalóteremben hangzik el védőügyvéd szájából: „Ez teljesen idegen a jellemétől”; illetve a vádlott szájából: „nem tudom, mi jött rám”.
Tudtommal ez időig még egyetlen védőügyvéd sem mondta a bírónak – bár lehet, hogy e nap már nincs messze –: „Ez a csökkent beszámíthatóság esete. Védencem fájdalomteste aktiválódott, és nem tudta, mit tesz. Valójában nem ő tette, hanem a fájdalomteste.”

Azt jelentené ez, hogy az emberek nem felelősek a tetteikért, amikor a fájdalomtest megszállja őket?
A válaszom: ugyan hogyan lennének? Hogyan lehetsz tudattalanul felelős valamiért, ha egyszer nem tudod, mit teszel?

A nagyobb tervben azonban az szerepel, hogy az embereknek tudatos lénnyé kell fejlődniük, és akik ezt nem teszik meg, azok tudattalanságuk következményeit megszenvedik.
Ők nem állnak összhangban az univerzum evolúciós irányával.


És még ez is csak viszonylagosan igaz. Magasabb nézőpontból tekintve: lehetetlen nem összhangban állni a világmindenség fejlődésével; és még az emberi tudattalanság és az általa okozott szenvedés is része az evolúciónak.
Amikor már nem bírod a szenvedés vég nélküli köreit, elkezdesz fölébredni. A nagyobb képben tehát a fájdalomtestnek is megvan a maga – szükséges – szerepe.

Forrás: Eckhart Tolle/holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu/

 

 

 

 

 

 

a-kisfiu-elment.jpg

                                                                                              Bálint

 

 

 

 

Véget ért egy küzdelem, Bálint szeptember 2-án -ahogy ő fogalmazott - felment a mennybe az angyalok közé.

 

 
 
Remélem boldog lesz ott, mindenesetre sok ismerős gyerekkel fog találkozni, hogy csak nehány nevet említsek, Dorina, Gina, Józsika, Kevin, Mór.... 
 
 
Szeretném elmondani nektek, milyen gyerek is volt. Kedves, értelmes, jó humorú a legnehezebb pillanatokban is, nagyon nagy szívvel. 
 
 
Miatta tartok aprópénzt a kocsiban, mert minden piros lámpánál adnom kellett a hajléktalanoknak. A legszebb ünnepe a Karácsony volt, no nem az ajándékok miatt, hanem mert "olyankor együtt van a család". Igazi kis úr volt, mindig elvette a nehéz csomagokat és kinyitotta előttem az ajtót. Gyönyörű volt a mosolya, kisütött tőle a napsugár az égen. 
 
 
Rendületlenül hitt a gyógyulásban a hatodik műtétig, akkor azt mondta, minden orvos hülye (bocsánat,szó szerint idézem) mert ő minden gyógyszert bevett, amit adtak neki, hagyta hogy szurkálják, minden műtétnél azt mondták, hogy meggyógyult, de hazudtak neki és nem gyógyították meg. Ez nyár elején történt, utána már nem volt hajlandó szinte semmit bevenni. Megértettem, de elfogadni nem tudtam a döntését, a három év és három hónap hosszú volt még akkor is, ha a műtétek között viszonylag "normális" életet éltünk.

 

 

Ő elment, mi kiszálltunk ebből a küzdelemből, de nehány dolgot még szeretnék átadni a jelenleg és jövőben kezdőknek.

 

 

Először is, amit meg kell tanulnotok, hogy a ti hozzátartozótok csak nektek fontos, senki másnak. 
 
 
Az orvosnak csak egy eset, nehezebb vagy könnyebb eset, de a szakmai életében csak egy apró momentum.

 

 

Ezért mindig pontosan tudjátok, mikor mi és miért történik a gyereketekkel. Írásban kérjetek kezelési tervet és kísérjétek figyelemmel, hogy valóban azt és akkor kapja a gyerek, ahogyan az le van írva. Velünk előfordult, hogy egy héttel korábban rendeltek vissza a kemoterápiára, mint ahogy kellett volna. Az orvos túlterhelt és kiábrándult, azt senki se gondolhatja komolyan, hogy amikor fél 11-kor a 40-es sorszámot húzza az ambulancián (10-kor kezdődik a rendelés), akkor kellő figyelem jut a problémájára. Mindig ámulva néztem a Tűzoltó utcában felvett riportokat, ugyan mikor készülhettek, hogy üres volt az ambulancia. Este 8-kor vagy hétvégén?

 

 

A kezelésnek nem része a gyerek immunrendszerének erősítése, ezért erről nektek kell gondoskodnotok, mint ahogy a rengeteg vitaminról és némi antioxidáns táplálék kiegészítőről. A választék nagy és a kezelö orvostól nem fogtok segítséget kapni a választáshoz. Átlag onkológus szerint minden ami nem kemoterápia vagy sugarkezelés az ördögtől való huncutság. 
 
 
És itt se legyen illúziótok, az alternatív terapeuták sem érzelgősek (tisztelet a kivételnek), jól meg fogják kérni ennek az árát. Pl. a speciális vízből másfél liter 1.800,-Ft és főzni is ebből kellene. Erről jut eszembe, milyen arcátlanság az is, hogy a tartósan beteg gyereket ápoló szülő tiszteletdíja 28.000 Ft, ami a gyerek megnövekedett vitamin szükségletét és speciális táplálását csak töredékében fedezi.
Az OEP-ről jut eszembe, ha különleges gyógyszerre van szükség, keressetek protekciót, mi közel hat hónapot vártunk egy gyógyszerre, sajnos már későn érkezett.

 

 

Még egy nagyon fontos tapasztalat, a gyermekorvos nem minden esetben szereti a gyereket. Ez komoly! Sosem értettem miért lett gyermekorvos, aki nem tud rámosolyogni egy gyerekre. Az egyetemen pisztollyal kényszerítik az orvostanhallgatókat a szakok választására?

 

 

Nagyon körültekintően válasszatok kórházat és orvost is, mert olyan különbségek vannak intézmények között, mintha Albániában vagy Svájcban gyógyulnátok. Akiket bátran ajánlok, dr.Rosdy Beáta Heim Pál kórház neurológia, dr.Nagy Andrea debreceni gyermekklinika, dr.Hideghéty Katalin szegedi sugárterápiás intézet. 

 

 

A negatív példákat is szívesen elmesélném nektek, ha találnék egy újságírót, aki ez komolyan érdekel. 
 
 
Olyanok hangzanak el, hogy "az MR annak a gyereknek már felesleges", vagy "maga még olyan fiatal, menjen haza ezt(!) temesse el és gyorsan szüljön egy másikat". Én egy havi fizetést tettem egy borítékba valakinek majd amikor megkérdeztem, mégis mik a gyerek esélyei, csak megvonta a vállát és teljesen közönyös hangon annyit mondott " vagy meggyógyul, vagy meghal". Ezek után én már nem nagyon kérdeztem, mert ellentétben azzal, amit többségükben magukról hisznek, nem az orvos a jóisten, nem tudhatja, mi a vége a történetnek.

 

 

Amit ma máshogy csinálnék, megnézném az adott betegséget a világ melyik táján gyógyítják a legjobb eredménnyel, mindenemet eladnám és ott gyógyíttatnám a gyerekemet. Sajnos, ebben a műfajban nincs még egy lehetőség, ezért kívánom nektek, jól döntsetek!

 

 

A kisfiam 3 nappal a halála előtt váratlanul azt mondta, " bocsáss meg anya ". 
 
 
Azt hiszem tudta jól, mekkora bánatot fog okozni a hiánya. 
 
 
Drága kicsikém! Én kérem, hogy bocsáss meg, hogy nem tudtalak meggyógyíttatni, hogy ebben a világban még mindig a pénz az úr, hogy gyógyszergyárak akkor dobnak piacra egy új szert, amikor a régi már kitermelte a bele fektetett pénzt, hogy az egészség üzlet, és minél több a beteg ember, annál nagyobb üzlet lesz. 
 
 
Nagyon szeretlek, még érzem az ujjaimban a bőrőd tapintását, érzem az illatodat, hallom a fülemben a hangodat, a nevetésedet és remélem ezek örökre megmaradnak az emlékezetemben. 
 
 
Azzal a két piros macival alszom, ami mindenhova elkísért téged, ott volt a kórházi ágyadban, és minden este beszélek velük Rólad. Annyira hiányzol, hogy szinte fáj és még nem tudom, hogy fogok egy életen át együtt élni ezzel a fájdalommal. Nyugodj békében, kisfiam!
 

 

Szné, Majercsik Ilona

2013. szeptember. 15.

 

Ezek után a sorok után szinte lehetetlen bármit is leírnom, sem mint édesanya, sem mint ember, sem mint terapeuta tehetetlen vagyok már.

 

Mégis méltónak tartom e sorokat közre adni e nyilvános weboldalon, mert bár nem ismertem az édesanyát és a kisfiút sem, mégis tisztelettel adózom nekik és mindenkinek, aki a végsőkig kitart és keresi a megoldást életére, egészségére, boldogságára.

Kívánok békességet a családnak.