Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Belső gyermek - miről ismerem fel, ha baj van?

Amikor emberi testet öltünk, majd elkezdünk kifejlődni anyánk méhében, majd megszületünk, majd eltöltjük földi életünk első heteit, hónapjait, éveit, sok mindent kell megtanulnunk.

Vannak dolgok, amelyek könnyen mennek, mások nehezebben.

Vannak dolgok, amiket elrontunk vagy elrontanak szüleink, testvéreink, országunk, s mi, apró gyermekként nem tudunk védekezni, csak kiszolgáltatott lényként túlélni. Ilyenkor sérül gyermeki létünk, mely sérelmeket elraktározzuk mélyre.

Másik oldalról viszont sok öröm, játék, kacagás, boldogság rakódik le lelkünk és testünk emlékezetébe. Életünknek ez a szabad gyermeki része. Légyünknek ez a része olyan mint egy gyönyörű hangszer, mely csak arra vár, hogy  leporoljuk, újra hangoljuk és végre elkezdjük játszani rajta életünk egyedi, meg nem ismételhető melódiáját!

 

 

 

angyal-palm-beach-folott.jpg

Hallgasd meg...:

Terry Oldfield and Soraya  Saraswati - Make me an instrument

 

http://www.youtube.com/watch?v=RtjfU2OH3cc&list=RDRtjfU2OH3cc&feature=share

 

 

 A szabad gyermeki rész felnőttkorban jól együttműködik a felnőtt állapottal.

A sérült rész azonban nem fejlődik, nem nő fel. Leragad abban a korban, ahol megbántódott. Újra és újra megteremti a hasonló szituációt, mert meg akar szabadulni a fájdalomtól és új fejlettebb mintát keres.

Rajta keresztül vezet az út a belső szabadsághoz, autonómiához. Ehhez a tapasztalatokat újra kell értelmezni és a lehasadt részt, miután meggyógyítottuk, be kell olvasztani, integrálnunk kell a szabad gyermeki részünkbe.

 

 

gyermek-a-viz-alatt.jpg


 

Belső gyermeknek azt a bennünk lakozó erőt nevezzük, amely tapasztalatokat gyűjt és értelmet keres az életben, ugyanakkor belső hajtóerőként működik, s képessé tesz minket a boldogságra. Csakhogy gyakran nem tudja optimálisan kifejteni hatását. Ilyenkor azt mondjuk: a belső gyermek sérült. Lakozik bennünk egy másik elemi erő: a belső felnőtt, aki egy bizonyos irányba tereli energiáinkat. Segít a tájékozódásban, előítélet mentes és objektív. A belső szülő számtalan parancsával ugyanakkor megzabolázza a bennünk élő gyermeket is.
Egy felnőtt ember csak akkor képes autonóm módon bekapcsolódni a jelenbe és felelősséget vállalva élni, ha személyiségében harmonikusan működnek én-állapotai. Sajnos többségünkben ez nem így van. A felnőttkori lelki zavarok a legtöbb esetben gyermekkori sérülésekre vezethetők vissza, amelyek adódhatnak traumából, programozottságból, minta hiányból stb…

A bennünk élő gyermek jellemzői:
- Őbenne lakoznak az érzelmeink – sebezhető gyermek (a szeretet)
- Játékos, szórakozni szeret – vidám gyermek
- A világegyetem mágikus erejére van ráhangolódva, szereti a varázslatokat – mágikus   gyermek
- Szavahihető, az igazságot látja meg, át tud törni a felnőttek felszínes hamisságán – bölcs gyermek
- Kreatív, ötletgazda, nem fél kipróbálni új dolgokat, a cselekvés öröméért teszi – teremtő gyermek

Miért kell felvenni vele a kapcsolatot?
- a kapcsolatteremtéshez nélkülözhetetlen
- ő áll legközelebb a szellemi léthez, ezért a saját lelki esszenciánkhoz, lényegünkhöz rajta keresztül vezet az út
- alkotó erőnket rajta keresztül szabadíthatjuk fel
- az igazi intimitást, a legmélyebb szeretetet ő képes megélni, de ő a legérzékenyebb is

Belső szülő: a gyerek megfigyelte és megtapasztalta szüleit, ez léte gyökere marad.
Belső gyermek: a szülőkkel kapcsolatos érzelmi tapasztalatról számol be.
Belső felnőtt: elemzés értékeli a tapasztalatokat, az intuitív döntéseknek racionális erőt ad.
Szabad gyermek: öröm, szeretet, isteni életforrás, JELEN.
Sérült gyermek: múltból él, a jelent a sérülésén keresztül látja.

A szabad gyermeki rész felnőttkorban jól együttműködik a felnőtt állapottal. A sérült rész nem fejlődik, nem nő fel. Leragad abban a korban, ahol megbántódott. Újra és újra megteremti a hasonló szituációt, mert meg akar szabadulni a fájdalomtól és új fejlettebb mintát keres. Rajta keresztül vezet az út a belső szabadsághoz, autonómiához. Ehhez a tapasztalatokat újra kell értelmezni és a lehasadt részt, miután meggyógyítottuk, be kell olvasztani a szabad gyermekbe.
 
 

gyermek-meditacio.jpg

Sérült jelek:
- túl illedelmes: félénk és zavart, mindent helyesen akar csinálni, jóindulatot akar elnyerni
- bűntudatos: mentegetőzik, magyarázkodik, „ártatlannak” kell maradnia, önfeláldozó
- elhagyott: bűntudatot akar kelteni
- szomorú: sír és közben dühös.
- „Nem vagyok elég jó. Nem szeretnek. Nem becsülnek. Semmire sem vagyok képes. Tehetetlen vagyok. Vesztes vagyok.”
- Fojtott düh tombol benne.
- Látszólag oké: „ha én nem vagyok elég jó, te sem vagy az.” és ízekre szedi a másikat,
- hibáztat, kritizál.
- hideg, bizalmatlan.

A bennünk élő természetes gyermek alapvető vonásai:
- csodalátó: számára minden érdekes és izgató, kísérletez és felfedez
- optimista: hisz, reménykedik és bízik a világban
- dependens: a gyerek nem tudja saját erőforrásaiból saját magát ellátni, ezért sebezhető
- ártatlanul naív: ez azt jelenti, hogy a jelenben él, az örömelv alapján
- nevet és sír: az alapvető humorérzéknek és a sírásnak túlélési fontossága van,a sírás dédelgetést és együttérzést vált ki, és a sírással tudja jelezni, ha baja van.
- alakítható és rugalmas: a környezet által létrehozott kíntól el tud szakadni, ez a rugalmasság, ill. alakítható minden szocializációs mintára aminek csak ki vannak téve, viselkedési mintákat tanulnak meg válaszként.
- szeret játszani: a gyerekeknek természetes és fontos a szabadság. A szabad játék révén a gyerek túllép a puszta szokás ismétlésén.
- egyedüli: a gyermek szervesen érzékeli a teljességet, azt állapotot, hogy „én, én vagyok”. Önmagát összerendezettnek és egységesnek érzi.
- szeret és érez, és az ő felé irányuló szeretet által tanul meg szeretni ő maga is.

 A spirituális seb általánosságban értve a legnagyobb sérülés, amely gyermeket érhet, mert  a gyermek vágya, hogy individumként szeressék, szeretetét fogadják el, de ez a vágya nem teljesül.
A spirituális sebek a következők lehetnek:
- szexuális: amikor a felnőtt a gyereket a saját szexuális kielégítésére használja. Ez arra tanítja a gyereket, hogy az egyetlen mód, ami által fontos lehet, az a szexuális együttlét a felnőttel. Külön figyelmet igényel, amikor nem fizikai formában jelentkezik ez a fajta szexuális abózus, mivel ez az állapot lelkileg a legfélreérthetőbb, és a legőrjítőbb.
- fizikai visszaélés: amikor verik a gyereket
- érzelmi visszaélés: amikor a gyerekkel ordítanak, vagy ha éppen butának, vagy ostobának nevezik
- visszaélés az iskolában: amikor versengésre kényszerítik a gyereket, kiállítják a tábla mellé, és ott szégyenül meg ha nem tud valamit, ill. az osztályozás önmagában is megalázó lehet. Otthon a gyerek azt hallja, hogy dolgozzon keményen, tanuljon jól, de ha nem sikerül, akkor a többi gyerek kicsúfolja.
- visszaélés az egyházban: pl. ha egy prédikátor azt mondja: nem lehettek elég jók, hogy elfogadhatóak legyetek Isten szemében.
- kulturális szégyen: ezek közé tartozik, pl. ha valakit megszégyenítenek a kisméretű genitáliák, kövérség, szemüvegesség miatt.
- mérgező szégyen: ez a reménytelenség érzése, hogy nem érem el a mércét és ahonnan nincsen kiút.
 
 

szinek-es-allatok.jpg

 

 A megsebzett gyermek gyógyítása


 A gyógyítási folyamatban visszamész fejlődésed korábbi szakaszaiba, és lezárod befejezetlen ügyeidet. Ez úgy történhet meg, hogy képzeld el, hogy találkozol egy csodálatos kisgyermekkel, aki éppen megszületett. Úgy lehetsz mellette, mint egy bölcs, gondoskodó felnőtt, aki épp mellette áll és segít neki belépni ebbe a világba, amiben élünk. Jelen lehetsz a születésnél, a járni és beszélni tanulásnál is. A gyermeknek szüksége van a te éltető támogatásodra, amikor meggyászolja veszteségeit.
Minden egyes fejlődési szakasz ráépül a következőre és mindegyiket a gyermekkor alapozza meg és építi magába. A gyermekkori fejlődési feladatok későbbi életszakaszokban történő megismétlődésén kívül vannak az ismétlődésnek más módjai is. A szülői ténykedés saját gyermekeink körül felidézi a korábbi fejlődési eseményeket. Gyermekeink fejlődésének minden szakaszában megjelennek saját megoldatlan fejlődési feladataink és kielégítetlen gyermekkori igényeink. Gyakran mérgező szülői ténykedés az eredmény.
A gyermekkori fejlődési szakaszok akkor is aktiválódhatnak, ha felnőttkorunkban kín vagy sérülés ér minket. Gyermekkori énünk gyógyítása fájdalmas, mert meg kell gyászolnunk sebeinket. Ezt meg tudjuk tenni. A gyászmunka, törvényes szenvedés, amit neurózisainkkal elkerülünk, és amelyet a szerző „eredendő fájdalom munkának” nevez. A szellemi sebet meg lehet gyógyítani, és ezt a gyász révén kell megtenni, ami fájdalmas.
 
Forrás: Lélektükör
lelektukor-szilvi.blogspot.hu